Rudolf, a piros orrú rénszarvas

A chicagói Montgomery Ward nevű cég és áruház üzemeltetői kifestőket vásároltak fel és terjesztettek karácsonyi ajándékként a vásárlóiknak több éven keresztül. 1939-ben a Montgomery Ward felkérte az egyik alkalmazottját, hogy csináljon egy könyvet nekik, így spórolva meg némi pénzt. A 34 éves szövegíró, Robert L. May megírta Rudolf, a piros orrú rénszarvas történetét 1939-ben, amelyből 2,4 millió példányt adtak el abban az évben. A háború okozta papírhiány ellenére, több mint 6 millió példányt értékesítettek 1946-ra.

May-t A rút kiskacsa története inspirálta, valamint saját gyerekkori tapasztalatai, őt gyakran kigúnyolták, kicsi, törékeny gyerek volt. Bár a Rolló és Reginald nevek is szóba kerültek, May végül Rudolfnak nevezte el rénszarvasát.
Sajnálatos módon May felesége meghalt, miközben May Rudolfon dolgozott. Az orvosi ellátás miatt hatalmas adósságok maradtak May nyakán. May azonban rá tudta venni a Montgomery Ward elnökét, hogy átadják neki a szerzői jogot 1947 januárjában, így biztosítva May pénzügyi stabilitását.
 

May története, a „Rudolf, a piros orrú rénszarvas” 1947-ben került nyomtatásra és 1948-ban egy 9 perces rajzfilm változatot is levetítettek a mozikban. Mikor May sógora megírta a Rudolf, a piros orrú rénszarvas betétdalát megszületett a Rudolf-jelenség. Sok zenész visszautasította a dalt, mert nem mertek versenyre kelni a Mikulás legendájával. A dalt végül Gene Autry vette fel 1949-ben, a felesége unszolására. A dalból 2 millió példány kelt el abban az évben, így vált az egyik legnagyobb példányszámban eladott dallá. A világon egyedül Bing Crosby „White Christmas” című száma előzi meg. Az 1964-es Rudolfról szóló tévéműsor, amelyben Burl Ives volt a narrátor, máig sokak kedvence maradt és Rudolf maga is egy szeretett karácsonyi jelképpé vált.