Rosa 1913. február 4-én született. Ekkor még senki nem sejtette, hogy egy nap történelmet fog írni.
Családjával Alabama államban élt, ahol akkoriban a feketéknek és a fehéreknek még nem voltak egyforma jogaik. Külön iskoláik voltak: a fehéreké fűtött épület volt, új tankönyveik voltak, míg a feketék régi, fűtetlen épületben tanultak, nem voltak asztalaik, könyveik. A fekete gyerekek az év nagy részét családjukkal töltötték a földeken, csak rövid ideig jártak iskolába minden évben.
Rosa családja szerencsés volt, hisz mindig volt mit enniük. Viszont gyakran szomorkodtak, hiszen a feketéket gyakran bántották, felgyújtották a házaikat, esetleg meg is ölték őket. Rosa nagyapja sokat mesélt a gyerekeknek ezekről az időkről és azt tanította nekik, hogy az embereknek el kell fogadniuk a másikat, függetlenül attól, hogy milyen a bőrük színe.
Rosa 1932-ben férjhez ment, Montgomeryben éltek, ahol egy polgárjogi mozgalom tagjaiként az egyenlőségért küzdöttek. Rosa elhatározta, hogy megteszi az első lépést, hogy elkezdődjenek a változások. 1955-ben egy decemberi napon fáradtan tartott hazafelé a munka után. Leült a buszon. Akkoriban a feketéknek a hátsó sorokban kellett helyet foglalniuk, az első sorok a fehérek számára voltak fenntartva. Lassanként megtelt a busz, elfogytak a helyek, ezért a buszsofőr szólt a feketéknek, hogy adják át a helyeiket a fehéreknek. Egyedül Rosa nem teljesítette az utasítást. A buszsofőr figyelmeztette Rosát, hogy börtönbe fogják zárni, de ő nem mozdult. Ekkor elfogták őt, bezárták. Bírságot kellett (volna) fizetnie és kiengedték. Ő ekkor úgy döntött, hogy nem fogja kifizetni a büntetést, hanem harcolni fog az igazságtalan törvények ellen.
Rosa 1932-ben férjhez ment, Montgomeryben éltek, ahol egy polgárjogi mozgalom tagjaiként az egyenlőségért küzdöttek. Rosa elhatározta, hogy megteszi az első lépést, hogy elkezdődjenek a változások. 1955-ben egy decemberi napon fáradtan tartott hazafelé a munka után. Leült a buszon. Akkoriban a feketéknek a hátsó sorokban kellett helyet foglalniuk, az első sorok a fehérek számára voltak fenntartva. Lassanként megtelt a busz, elfogytak a helyek, ezért a buszsofőr szólt a feketéknek, hogy adják át a helyeiket a fehéreknek. Egyedül Rosa nem teljesítette az utasítást. A buszsofőr figyelmeztette Rosát, hogy börtönbe fogják zárni, de ő nem mozdult. Ekkor elfogták őt, bezárták. Bírságot kellett (volna) fizetnie és kiengedték. Ő ekkor úgy döntött, hogy nem fogja kifizetni a büntetést, hanem harcolni fog az igazságtalan törvények ellen.
Sokan készen álltak már erre a küzdelemre, de Rosa tette meg az első lépést. A következő lépés egy bojkott megszervezése volt. A feketék ezentúl inkább gyalogoltak, de buszra nem szálltak, így a közlekedési vállalat súlyos bevételektől esett el.
Rosa ügye a Legfelsőbb Bíróság elé került, ahol az ügyvédje kijelentette, hogy a szegregációs törvények igazságtalanok a feketékkel szemben. 1956-ban a bíróság kimondta, hogy a buszokon ezentúl tilos a szegregáció. Ez hatalmas győzelem volt, de az éttermek, boltok, még a kórházak is továbbra is zárva voltak a feketék előtt. Emiatt újabb és újabb csatákat vívtak a feketék a jogaikért. Rosa Parks aktívan részt vett ezekben a mozgalmakban. Munkájáért rengeteg díjat és elismerést kapott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése