Az ember, aki a hidat építette

Napsütéses nap volt San Franciscoban, izgalommal telt meg a levegő. Az emberek Joseph Strausst figyelték, aki felemelt egy aranylapátot, majd ásni kezdett vele. A tömeg éljenzett. A nagy kaland még csak ekkor kezdődött! Ez volt a Golden Gate híd alapkő-letételének a napja.

Joseph Strauss már régóta várta ezt a napot. Arról álmodott, hogy megépítse a világ legnagyobb hídját. San Francisco éppen megfelelő hely volt ehhez. A város nagyon gyorsan fejlődött, a környék hamarosan sűrűn tele lett házakkal. Mindössze egy mérföldnyire innen hatalmas földek terültek el, de az embereknek a San Francisco öblöt kellett volna keresztülszelniük, hogy elérjék. Ehhez az egyetlen lehetőség a csónak volt akkoriban.

A város vezetése tisztában volt azzal, hogy hidat kell építeni, ami összeköti a zsúfolt San Franciscot és a nagy földeket Északon.
Az emberek is örömmel fogadták a hírt. Sok ember volt munkanélküli akkoriban és a hídépítés új munkahelyeket is jelentett.

1920-ban állt elő Joseph Strauss a híd ötletével. A híd végeire nehéz, merev kereteket képzelt el. A híd közepén futó utat nehéz kábelek tartják majd, amik a hídfőkhöz kapcsolódnak.

Strauss úgy gondolta, hogy ez az ötlet kivitelezhető. Aztán arra is rájött, hogy a híd erősebb lenne, ha valamennyit mozogni is bírna a nagy szélben, ezért nem használhatta a merevítő kereteket, ahogyan eredetileg tervezte. A Golden Gate Bridge tehát függőhíd lett. A teljes út a kábeleken függ, a kábelek pedig a vízbe épített pillérekhez csatlakoznak.

1933-ban Strauss és az emberei keményen dolgoztak a hídon. Először is meg kellett építeniük a pilléreket, de a város felőli pillérrel volt egy kis gond. Ennek a pillérnek a vízben kellett volna állnia, ahol olyan erős volt az áramlás, hogy egy hajót is képes volt megfordítani.
Hogyan fogják tudni itt elég erősre építeni a pillért?

Egy hatalmas, erős gyűrűt készítettek a pillér köré, hogy megvédje azt. Ez a gyűrű kb akkora volt, mint egy futballpálya. A pillér még ennél is nagyobb volt: 746 láb (kb 227 m) magas és 44000 tonna súlyú. Ez kb 9000 elefánt súlya.  A másik pillér is ugyanekkora volt. Amikor elkészült mindkét pillér, a kábelek következtek. Mivel ezek fogják majd tartani az egész utat, nagyon erősnek kell lenniük. El tudod képzelni mennyi kábelt használtak el? Kb. 88 000  mérföldnyit (kb 142 000 km). Ez 29-szer végigérne az Egyesült Államokon.

A hídépítés nagyon veszélyes munka volt. Ködös, erősen szeles volt a terep és erősen hullámzott alattuk a víz. Éppen ezért egy hatalmas hálóra volt szükségük a híd alatt, ami megvédheti a munkásokat, ha leesnének. Minden munkás kapott védő szemüveget, valamint – akkor először - védősisakot is.

Több mint három éven keresztül meg is védték a munkásokat. A háló 19 embert mentett meg. Akkor, amikor a híd már szinte készen volt, történt egy súlyos baleset. Egy nehéz szerelvény átszakította a hálót. 10 ember zuhant az öbölbe és halt meg. A bátor munkások emlékét őrzi egy kis emlékmű a hídon.

1937. május 27-én avatták fel az új hidat. Aznap nem engedtek autókat a hídra, de több mint 200 000 ember sétált, futott vagy görkorizott át rajta. Amikor Joseph Straussra néztek, elmosolyodtak. Valóra váltotta a saját és mások álmát.

Amióta átadták a hidat, autók, teherautók billiói hajtottak már át rajta. Erős szél miatt csak háromszor kellett lezárni, földrengés miatt pedig még egyszer sem kellett megállítani a zsúfolt hídon a forgalmat.

A Golden Gate híd megmutatja nekünk, hogy mikre vagyunk képesek, ha az álmok és a kemény munka kéz a kézben járnak együtt.

Napjainkban Joseph Strauss szobra a Golden Gate híd közelében található. Az a felirat olvasható rajta, ahogyan az emberek emlékezetében meg akarta őrizni a nevét.

Ő volt „az ember, aki a hidat építette”.