A Póni Expressz egy lovas postai szolgáltatás volt. 1860-61 között a vasúton kívül a Póni Express szállította a leveleket, gyorsabban, mint a postakocsi.A Póni Express ötlete William H. Russell-től származott. Akkoriban ahhoz, hogy egy levél eljusson Missouritól Californiáig, minimum 3 hétre volt szükség.
A postakocsik először délre mentek Santa Fe-be (Új-Mexikó) és csak azután Kaliforniába. Russell tudta, hogy sokkal gyorsabb lenne, ha az ország közepén vágnának át.
Russell hitt abban, hogy a Póni Expressznek van esélye. Amennyiben sikeres lesz, azt remélte, hogy az USA Kongresszusa szerződést köt velük a levelek szállítására. A szerződés kb. 1 millió dollárt ért volna.
Russel meggyőzte a partnereit és munkához látott. Állomásokat építtetett, ahol a lovakat cserélni tudták a futárok, az útvonal teljes hosszán St. Josephtől Sacramento-ig. Az állomások 10-12 mérföldnyire voltak egymástól. Ez elég rövid volt a lovaknak, hogy végig teljes sebességgel tudjanak vágtatni.
A 190 állomás közül 25-ben a lovasok megpihenhettek az útjukat követően. A 165 kisebb állomáson csak lócserére volt csak lehetőség.
Russellnek most már 400 lóra volt szüksége. Mivel sürgős volt, előfordult, hogy négyszeres árat fizetett egy lóért.
A lovasok egy különleges, nagyon könnyű nyerget használtak. A nyeregre vékony bőrt terítettek, ezt mochilának hívták. A mochila hátizsákot jelent spanyolul. A négy sarkában zsebek voltak, amiket cantinasnak neveztek, ezekbe tették a leveleket.
Israel Landis, egy St. Josephben élő nyeregkészítő, eltervezett egy olyan mochilát, ami pontosan lefedte a nyerget. Ez az ötlet annyira ügyes volt, hogy a futárok, kevesebb mint két perc alatt át tudták tenni a mochilát egyik lóról a másikra. William Russel 50 $-t fizetett a futároknak havonta. Ez nagyon jó fizetés volt akkoriban, igaz, Russelnek komoly elvárásai voltak a dolgozóival szemben.
Először is, a futár legyen nagyon jó lovas, ráadásul legyen fiatal is – 20 év volt az ideális életkor. Kis súlyú legyen, hogy a lovaknak ne kelljen megerőltetniük magukat. Kb 125 font (kb 57 kg) volt az átlag.
Az a fiatalember, akit felvettek, kapott egy Bibliát és egy aláírt egy papírt. Megígérte, hogy nem fog alkoholt inni, őszinte és a munkáltatójához hű lesz.
Hogy meg tudják védeni magukat, a lovasok kaptak egy pisztolyt és egy kést. Más fegyverre nem volt szükség. A Póni Expressz lovai minden más lónál gyorsabban tudtak vágtatni. A lovasok nem akartak túlsúlyossá sem válni, hogy teljesíteni tudják a határidőt.
A Póni Expressz bátor tetteinek híre gyorsan és széles körben elterjedt. Átjutottak hóviharokon és áradó folyókon, megtámadták őket a banditák és a menekülő bölények, de a levelek mindig eljutottak a címzettekhez. Egyetlen futárt gyilkoltak meg menet közben, de a lova egyedül is elügetett a következő állomásig, tehát a levelek akkor is célba értek.
Az első rész >>
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése