A franciák pénzt gyűjtöttek a szobor finanszírozására. Az amerikaiak a talapzat felépítésére gyűjtöttek. Néhány amerikai úgy gondolta, hogy az egész szobrot a franciáknak kellene állniuk. Mások szerint a szobor és a talapzat csak New York-nak fontos, ezért nekik kellene kifizetniük az egészet. Hamarosan az emberek meggyőződtek róla, hogy a szobor az egész ország számára fontos, nem csak a new yorkiaknak. Mint az később kiderült, sok amerikai, köztük iskolás gyerekek is, küldtek pénzt, hogy segítsék a projektet.
Lady Liberty megépítése
Egy ekkora szobor felépítéséhez idő kellett, sok száz ember dolgozott rajta. Mind Bartholdi utasításait követve építették a szobrot, ami azonban akkora volt, hogy soha sem fért volna be a műhelybe. Például csak a keze hossza 13 méter, a kisujja 2,4 méter és a szája majdnem 1 méter.
Egy ekkora szobor felépítéséhez idő kellett, sok száz ember dolgozott rajta. Mind Bartholdi utasításait követve építették a szobrot, ami azonban akkora volt, hogy soha sem fért volna be a műhelybe. Például csak a keze hossza 13 méter, a kisujja 2,4 méter és a szája majdnem 1 méter.
Mivel a szobor kolosszális méretű volt, több darabban kellett felépíteni. Először a munkások életnagyságú modelleket készítettek a szobor egyes darabjairól gipsszel borított faráccsal. Ezután faformákat építettek, amik követték a modellek külső vonalait. Vékony rézlapokat kalapáltak a formákra. Ezután a rézlapokat egy acélszerkezetre vagy „csontvázra” helyezték és összeillesztették őket, így kialakítva a szobor egészét.
Bartholdi rezet használt, mivel szerinte az jól ellenáll a New Yorki öböl sós levegőjének, és még olcsóbb is volt, mint a többi fém.
A szobor megközelítőleg 300 darabból állt össze. Az első elkészítendő rész a jobb kéz és a fáklya volt. A munkások azért ezt a részt rakták össze először, mert egy philadelphiai kiállításra vitték. Mikor elkészült, 1876 májusában, 21 konténerbe rakva hajóval átszállították az Államokba.
A szobor feje 1878-ban készült el. Ezt is kiállításra vitték, Párizsba. Mind a feje, mind a keze, mind a fáklya segített a további munkákhoz szükséges pénzügyi támogatás gyűjtésében. Az emberek fizettek érte, hogy belemászhassanak az elkészült részekbe.
Bartholdi segítséget kap
Bartholdi egy híres hídtervezőtől, Eiffel Gustave-tól kapott segítséget, aki a szobor belső vázát tervezte meg. Később ő tervezte a Párizsi Eiffel-tornyot is. 1884-re a szobor teljesen elkészült. Párizsban maradt az év végéig. Aztán Bartholdi és emberei szétszedték és darabokban elszállították Amerikába.
Egy másik segítő Richard Morris Hunt volt, aki a szobrot talapzatát tervezte meg.
Egy new yorki újság tulajdonosa, Joseph Pulitzer hatékony segítséget jelentett az adományok gyűjtésében. Az újságjában megjelent minden ember neve, aki pénzt adományozott a szobor javára.
Liberty útra kel
1885. május 21-én a szobor készen állt arra, hogy átszállítsák az új otthonába, Bedloe szigetére. Négy hónapba telt, míg a szobrot sikerült 214 konténerbe rakni. Az Isére nevű francia teherhajó szállította át a szobrot az Atlanti-óceánon. Ez körülbelül négy hetet vett igénybe. A szobrot az új otthonában kellett volna összeszerelni. A szobor a tenger felé nézett volna, így üdvözölve a New Yorkba érkezőket.
Végre elérkezett 1886. május huszonnyolcadika. Ezen a napon kellett volna átadni a szobrot az amerikaiaknak. Egy nagy ünnepséget terveztek. Hideg, ködös és esős reggel volt, de ez sem állíthatta meg az embereket. Az utcák csordultig voltak emberekkel, míg mások csónakból figyelték az eseményeket.
Bartholdi a szobor koronájában várakozott, hogy a megfelelő pillanatban leengedhesse a szobor arca elől a Francia zászlót. Mivel úgy látta, hogy Evarts William szenátor befejezte a beszédét, Bartholdi leengedte a zászlót. A beszéd valójában nem ért véget, de túl nagy volt a hangzavar a folytatásához.
Az elnök, Cleveland Grover is ott volt az átadáson és ő is tartott egy beszédet. Ez egy büszke nap volt mind az amerikaiak, mind a franciák számára, de a legnagyobb dicsőség Frédéric Auguste Bartholdi-t illette.
A szobor javítása
Az évek alatt kellett már ezt-azt javítani a szobron. 1933-ban Roosevelt, az akkori elnök, rábízta a szobor karbantartását egy közértékeket védő egyesületre. Ez az egyesület sok pénzt áldozott a szobor javítására.
Az évek alatt kellett már ezt-azt javítani a szobron. 1933-ban Roosevelt, az akkori elnök, rábízta a szobor karbantartását egy közértékeket védő egyesületre. Ez az egyesület sok pénzt áldozott a szobor javítására.
A pénzgyűjtés 1984-ben kezdődött el újra nagy ütemben, a szobor 100 éves szülinapjára. Ekkor is sok támogató akadt, köztük nagy cégek, magánszemélyek és iskolások is. Az egész szobrot felállványozták, így a munkások minden részéhez hozzáfértek. A javítani valók között volt a fáklya is, amit teljesen kicseréltek.
A szobor megtekintése
Mivel a szobor egy szigeten van, a látogatókat kompok hozzák ide. A szobor körülbelül 93 méter magas, a fáklyától a lábáig. A látogatók megnézhetik a múzeumot is, ami a szobor talapzatában és az alatt található.
Egy másik érdekes látogatnivaló a szigeten, a szoborkert. Azok az emberek, akik fontos szerepet töltöttek be a szobor készítésében, mind megtalálhatók itt, köztük Bartholdi, Laboulaye, Eiffel, Lazarus és Pulitzer is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése